A nagy betegseg

Megint eltelt az idő mióta feljegyzéseimet sziporkáztattam errefele... de úgy ltászik ez már csak ilyen lesz, majd hébe-hóba írogatok.

Lezavartunk egy óriásbetegséget Matyinál. Úgy kezdődött, hogy jó 3 héttel ez előtt Matyi elkezdett kögöni. Köhögni és  kész. Semmilyen més tünete nem volt betegségnek, szárazon, elég csúnyán. Ez így ment kb 10 napig, kezeltük homeopátiás bogyókkal. Aztán egy váladékos köhögés lett belőle, de még mindig nem folyt az orra, más tűnet nem volt. Ahhoz hogy miután már jó két hete húztuk a köhogést egyik délután felment a láza, nem nagyon, inkább csak hőemelkedésnek nevezném. Nem is stem pánikba, csak homeopátiás kezeléssel folytattuk a gyógytást. Pont előtte levő hétvégén volam egy homeopátiás előadáson, ahol ismét elmagyarázták az orvosok, hogy ha a gyermeknek láza van nem kell megijedni, mert akkor látszik hogy védekezik a szervezet. Mivel nem volt nagy a láza tényleg nem pánikoltunk be. Éjjel már magasabb volt, úgy 38,6 de még ez sem volt ijjesztő, figyeltük és sűrűbben kapta a bogyókat. Másnaptól aztán kezdődőtt a menet, mert miden nap, egészen húsvát hétfőig felment a laza legalább egyszer 40 fokra. Ilyenkor nyomtuk az algocalmin kúpot bele, és borogattuk a combját, lábát hidegvízzel. Már minden nap azt hittük, hogy most már ez az utolsó lázas napunk, az orvosnő többször is látta es semmi olyan t nem látott rajta amitől ekkora láza lehett, se a torka, se a füle nem volt begyulladva. Ok, köhögött és a orvosnő látta ahogy a torkában közlekedik a váladék, de fura volt, hogy ekkora lázzal járt. 

Vasárnap nem is ment fle 40 fkra a láza, már nagyon biztosak voltunk abban, hogy vége van a nagy menetnek, de hétfőn a délutáni alvás közben megint magas láza lett, a szokásos 40,5.  Kezdük a menüt: kúp, borogatás. szegénykém mikor kezdtük levetköztetni a lábát, már sírt, hogy bábó-bábó.... Borogattuk, itattuk, de csak bágyadt maradt, a láza nem ment le, sőt egy órára a kúp után 41,5 fokos láza volt.

Kihítuk a metőket, sírva mondtam el, hogy mi a helyzet. Amíg vártuk a mentőt csomagoltam, mert bzitso voltam benne hogy beutalnak. Péter tovább borogatta a gyermeket, én rohangátam, nem voltam észnél, fogalmam sem volt mit kene vinni. Próbáltam hivni a homeopata orvosnőnket, nem vette fel. Beszéltem Maksay Tündével, sajnos van tapasztalatuk a beutalásokról, aztán beszéltem a Andival, aki a szomszédban lakik és aszisztensnő is.  Végül sikerült beszélni a homeopata orvosnővel, aki mondta hogy szerinte nem menjünk be a sürgösségre, mert ott is azt csinálnák, hogy hidegvizes lepedőbe csavarják es algocalmint nyomnak bele, vénába. 

Brrrrummm-brrrummm

Matyi igazi fiú: oda van a kisautókért, nagyokért, állandóan minden burrog körülöttünk. A múlt héten egy délelőtt eszembe jutott, hogy milyen jó volna most már kint is kisautókázni, főleg, hogy tudtam hogy a játszótéren sár van, jobban szeretném ha nem ott töltenénk el az időnket. Így levittük az autókat, a Timeáét is és itt a tömbház előtt hajtották az autókat ahogy csak bírták. Nagyon aranyosak voltak. Ugyanolyan a kisautójuk, ennek ellenére néha cserélni kellett, biztos így érdekesebb volt. Azóta minden nap kisautóval közlekedünk, sőt szombaton elmentünk a piacig is. Ez már hosszadalmasabb volt, mert a főúton mentünk (arra jobb a járda) és nagyon lassan haladtunk, mert meg kellett minden egyes elhaladó autót nézni. Na de odaértünk, és vissza is volt még ereje hajtani magát. 

A másik borzasztóan érdekes jármű az a legujabb kis piros autó. Ezt Apa hozta Matyinak csütörtökön. Ebben az a legérdekesebb hogy nyithatóak az első ajtói. Hát ezt annyira megkedvelte Matyi, hogy állandóan a kezében van, a másikban egy régebbi autó és így szeretne még mással is játszani. Elég nehéz még valamit megfogni úgy hogy a kezében ott az autó...de törekszik, és a kisautókat nem engedi a kezéből. 

Új szobák, régi tervek

A hétvégén átrendeztük a lakást, nem az egészet – bár minden fel volt fordúlva – csak a két háló szobát. Megcseréltük a gyerekszobát a mi hálószobánkkal, nem kezdem a magyarázkodást, hogy miért mert nagyon hosszú volna. 

Megkértem Nunyt és Andrást hogy segítsenek és szombaton nekifotunk. Előtte már egy héttel szépen lemértem minden bútor darabot, a szobákat, lerajzoltam, kivágtam léptékben mindent és rakozgattuk, hogy mire elkezdünk mindent szétszedni tudjuk hogy hol kell majd összerakni. 

Sajnos vagy nem sajnos, de sok olyan bútor van a házunkban ami PAL lemezbol van fabrikálva, ennek az az előnye hogy a mi ízlésünkre helyünkre van készítve, ellenben nem lehet őket elmozdítani, költöztetni, mert azok ott voltak felépítve. Több bútrot is teljesen szét kellett szedni, hogy az ajtókon kiférjen, beférjen.

Jó mulatság, férfimunka volt.... este 10-re hulla fáradtak voltunk, de a nagy darabok helyet cseréltek, össze voltak szerelve. Vasárnap Péterrel a kisebb darabokat is helyretoltuk, takarítottunk, stb... mindez este 8üig, akkor mentünk Matyi után, aki ez idő alatt édesanyámnál volt.

Már meg sem említem, hogy Mamánál álompórt szórnak az unokák ételébe, és álomtündérek járnak. Matyi egyik délután 4 órát aludt, pedig rádió szólt, telefonok csengtek, stb... Itthon álmodni sem merem még 3 óra alvásról sem. 

Mikor hazajöttünk egy kicsit féltem attól, hogy majd mit szól Matyi hogy más szobában van az ágya, pelenkázója, minden máshol van mint ahogy ő megszokta. Előszőr csodálkozott, nézte az új helyét az ágyának, aztán átszaladt az ex-szobájába megnézte hogy ott mi lett... hamar elfogadta.

A hátsó szobánkban nagyon nagy az ablak, így sokkal világosabb, fényesebb most a gyerekszoba. Nekünk lett egy hálófülkénk: belépünk és beesünk az ágyba:-)

Az geyik ok amiért átrendeztük a lakást, mert szeretném Matyit leszoktatni a hajnali tejcsiivásról. Úgy gondoltam hogy ha én leszoktatom akkor jobb lesz ha a hátsó szobában alszik, mert Péter van amikor hajnalban indul dolgozni és akkor ne "zavarjuk" a gyermek álmát, aludjon ő nyugodtan a hátsó szobában. Ez már egy régi tervem, hogy leszoktassam, most már csak arra várok, hogy 3 hét betegeskedés után már végre gyógyuljak meg és foghassak hozzá a leszoktatásnak. Ez nem lesz könnyű, sőt fárasztó lesz mind a hármunknak, de abban reménykedem hogy mondjuk 2 hét keméy és kitartó munka után végre nyugodtan végigaludhatok én is egy éjszakat.

Majd még beszámolok:-)

Meglógtak

Két-három nappal ez előtt történt, hogy Timea és Tünde fent voltak nálunk. Folyat a játszás, majdnem minden játék megint kint volt a szőnyegen, dehát ez a játszás menete. Egyszercsak Tünde mondja, hogy menjünk le az édesanyjáékhoz. A gyerkőcök rögtön meg is értették és már indultak is az ajtó fele, mikor mondtam, hogy ho-hó előszőr összeszedjük a játékokat. Szorgosan, mind a négyen nekifogtunk a legokat bedobni a dobozba, kb a felénél tartottunk amikot a két maszat ráunt és elmentek, mi Tündével tovább dobigátuk a kockákat és közben beszélgettünk. Egyszercsak észreveszem hogy nyitva az ajtó és a gyerekek nincsenek sehol. A lábaim elgyengültek ... rohantunk mind a ketten ki a folyósóra, ahol kérem szépen megtaláljuk Timeát lefele indulni (szerencsére még nem lépett le) és Matyi felfele indult, már egy fokot fellépett.

Hát nekem olyan gyomoridegem lett, remegtem az ijedsegtől. Matyi máskor is nyitotta ki az ajtót, de az nálunk zárva szokott lenni, tehát csak nyitogatta, ha épp mehetnéke támadt Timeához. Most pont nem volt, mert feljöttek Tündéék, elfelejtettük ráfordítani a zárt. Hát többet nem felejtem el...

Timea nem nyitogatja még az ajtót, őt nem érdekli az a herkenyű, no de az én fiam ujabban mindent megfog, levesz, elvesz.... Olyan dolgokat vesz le az asztalról, hogy nem is gondoljuk hogy odaért. Minap Tündééknél sétál befele Matyi egy hatalmas, hegyes, legélesebb késsel...

És ez még csak a kezdet...

Szóval így esett, hogy megesett a meglógás is:-) Szerencsére nem történt semmi bajuk, ezek után csukunk, zárunk, felpakolunk, elteszünk, eldugunk, bennebb tolunk (még van hasonló horderejű szó?), stb.....

N. nekifutás a bloggnak

Megint nagyon sok idő telt el amióta billentyűzetet ragadtam és följegyeztem ami Matyival meg velünk történt, de ma ismét kedvem kerekedett, mert beleolvastam egy nagyon új bloggba és ismét arra kellett rájöjjek, hogy ha az ember, egy anyuka rendszeresen vezeti a családi vagy a baba bloggját akkor nagyon sok minden leíródik, megmarad az utókornak. 

Én most is vezetem Matyi naplóját, de az nem ilyen. Abba az elején mindent bejegyeztem, súlyt evés előtt-után, azt hogy mennyit szopott, mennyivel pótoltam, mit mikorcsinált, most már abba is csak akkor írok amikor beteg. Ilyenkor felírom, hogy mikor milyen gyógyszert adok be neki, a sok bogyót vezetem hogy melyiket mikor adtam, na jó néha feljegyzek egyebet is, de elenyésző, pedig annyi minden történik. Nap mint nap új dolgokat mond, csinál és ezeket jóformán csak én látom, no meg Péter este későn.

Most megint úgy gondolom, hogy be kéne pótoljam amit elmúlasztottam és kezdjem az elmúlt hónap eseményeit bár röviden felvázolni. Aztán meglátjuk mikor kerül sór megint bejegyzésre.

Szoval kezdjük ott, hogy február 6-án nagy-nagy eseménynek voltunk tanúi Székelykeresztúron: Ferkó, a közvetlen öcsém esküvőjén voltunk. 

Előtte nagy szrevezés zajlott, nem csak konkrétan az eskűvő szervezésére gondolok itt, hanem arra, hogy mi nem akartuk Matyit magunkkal vinni, mert nem lett volna ahogy megoldjuk a felügyeletét éjszaka amíg mi a lagzibam múlatunk. Sokat gondolkodtunk, hogy kire bízzuk, hiszen a szűk, és ajajj nem csak a szűk család apraja nagyja mind jelen volt Keresztúron (nem akarok én senkit béntani, de a lakóság megsokszorózodott az eskűvő alkalmával :-)) Végül egyik álmatlan éjszakámon eszembe jutott, hogy megkérjük Matyi keresztszüleit, hogy vegyék gondozásba a lúrkót két napra. Ők nem tartoznak a rokonsághoz, nem voltak hivatalosak az esküvőre. És lőn: megbeszéltük Julival, Sanyival és természetesen Ádámmal hogy ez hogy is kéne legyen. Mivel pénteken volt az esküvő és nekünk az nap reggel kellett indulni Matyit már csütörtök este átpakoltuk csomagokkal, hasznos utasításokkal a Jakab családhoz. 

Matyi nagyon jól érezet magát Jakabéknál, volt sok autó, volt nagytestvér akire hallgatni kellett, sokat sétáltak. Mi ez alatt pedig kimulattuk magunkat. Minden naaaaagyon szép volt az esküvőn, szépen meg volt szervezve minden, jó volt a hangulat, a zene, a kaja, szóval egyszerűen jól éreztük magunkat. Mégegyszer gratulálunk az ifjú párnak:-)

Annak köszönhetően, hogy nem vezetem ezt a virtuális naplót nap mint nap, vagy legalábbis fontos események alkalméval már nem is tudom még mi történt azóta.

Azt tudom, hogy lassan két hete Matyi kicsit beteg, folyt az orra, piros volt a torka, már nagyon a végét járjuk. Kis barátnője Timea annál betegebb volt, szegénykét próbáltuk vigasztalni, jókedvre deríteni, most már ő is jobban van, nemsokára megint mehetünk jó nagyokat sétálni.

Nem húzom most tovább a szót, hanem megpróbálom ezután, ha csak egy pár szóban, de akkor is beírni a fontosabb dolgokat ami velünk történik, és felteszek új képeket is....

Hátha sikerül be is tartani amit elhatározok:-)) 

Ső-ső

Elmúlt a hasmenéses korszak, talán nem is volt virrusos, de ezt már soha nem fogjuk megtudni. Ma amikor észrevette Matyi az ebédjét és látta hogy murok úszik benne elkezdett sírni, nagyon nem szerette a muroklevest rizzsel. Na de ez a mai husileves volt és volt benne minden finomság, miután megkóstolta ette is boldogan.

Erről azt hiszem még nem írtam: Matyi és a sőr. Matyi írtózatosan boldog mikor Apa sőrt vásárol, amikor még úgy befóliázva vannak a bádogok, akkor is élvezi: ráül, tologatja, aztán hamarosan kéri hogy kibontsuk és akkor egy, de van amikor két sörrel a hóna alatt járkál föl-alá. Ha itthon van Apa is akkor mutatja neki, hogy ő is vegyen egyet a kezébe, és ha ki bontja és korsóba tölti akkor ott áll koccintgat a saját bádogjával, és mind piszkálja az apját hogy igya a sörét. A tegnap Péter "legyűrt" egy sört seperc ala

tt, nem volt választása.... Ja, és amikor meglátja a sőrt, és megy vele mind mondogatja hogy "ső-ső", erre természetesen az apja tanította...

Hasmars

Utolérte szegeny Matyinkat a hasmenés, és úgy jött az egész mint derült égből a villámcsapás. A tegnap délután volt egy "illatosabb" kaki, aztán estig még 2, mind jobbnál jobb illatokkal kecsegtetett bennünket, aztán éjjel semmi, ellenben hajnalban volt láza. 

Délelőtt ismét egyeztettem a homeopata orvosnővel, hogy akkor milyen bogyókkal menjünk tovább, útbaigazított és vártuk a hatását. Készítettem fiiinom muroklevest rizzsel, gyümölcslevet nem kapott Matyi, főztem helyette almakompótot... szóval ilyen diétásan próbáltuk elverni  a napot. 

A legjobb az volt amikor kimentünk és végre találkoztunk Timeával, nagyon örvendtek egymásnak, a rossz az volt, hogy a homeopata azt mondta hogy zárt helyen ne legyenek együtt mert lehet virusos hasmenése van Matyinak és elkaphatja a leányzó is. Úgyhogy séta után feljöttünk, mikor beléptünk akkor jött rá a legény, hogy hoppá nem ott vagyunk ahol kéne legyünk, sőt mitöbb Timea sincs itt. Ideges lett, hisztizett, sírt, stb... valahogy megnyugodott, aztán jött egy kínos tisztábatevés. Ez ujabban nagyon fáj, mert a kaki nagyon-nagyon kimarta a popsiját és írtózatosan megkínlódjuk a tisztábatevéseket. Ezt most annyira nehezen viselte hogy utána 20 percet mint egy kis majom csimpaszkodott az ölembe, le sem tehettem, így melegítettem meg neki a jami leveskét, amiből 4 kanálnyit evett, természetesen azt is szorosan hozzámbújva. Aztán megnyugodott és aludt egy nagyot.

Estére vettünk lactoz mentes tápszert, megitta nem szolt semmit.... és mikor lefektettük, esti puszik, ének, esti gyógyszerek, minden megvolt, kivonultunk a szobából .... bekakilt. Kezdődött minden előrről.

Reméljük holnap már jobban lesz, annyi minden has-rendező gyógyszert, pirulát, bogyót, pórt kap, hogy csak jobban kell legyen.